(kép: etterem.hu - ez a Kazinczy utcai, de hasonló a külső)

A története: 2007-ben nyitottak meg az Oktogon közelében, azóta nyílt két helyük a bulinegyedben is, amiből az egyik azóta bezárt. Annyit érdemes még tudni elöljáróban, hogy a Tom Yumhoz hasonlóan hivatalos minősítést kaptak Thaiföldtől, tehát biztosan autentikus.

A hely: Tehát az Oktogon közelében van, ami tömegközlekedőknek jó, autósoknak a szűk utcáival kevésbé. Kicsit eldugott az utca, ezért csak úgy véletlenül nem fogunk belebotlani.

A beltér: Szinte egy az egyben olyan, mint a Tom Yum, élénk ázsiai színek, thai dekoráció, bárpult - ez biztos valami thai dolog lehet, ha itt is így van.

(kép: motomiyajun.blog.jp)

A kiszolgálás: Rendes éttermi pincérrel. Kicsit betojtam, amikor nem jegyzeteltek, de eltalálták a rendelésünket. nem cseszegetnek külön kérdésekkel, de szívesen válaszolnak, ha neked van.

Az árak: Nehéz megítélnem a jelenlegi háborús-inflációs helyzetben, hogy mi olcsó/normál/drága. Tavaly ezt drágának mondtam volna, hogy fogásonként kb. 3 000 Ft-tal kell számolni, de azt hiszem ez idén így lesz vagy még "ígyebben", szóval nevezzük átlagárúnak. Szervízdíj nincs.

Az étel: Na de ahogy minden étteremnél, most ugrik az elefánt a vízbe. Az általános benyomásom, hogy túl erősek az ízek, ami egy pontig dicséretes, egy ponton túl azonban zavaró, és ezt egy Michelin-csillagos étterem sem tudja mindig eltalálni, lásd Stand25. Ez a pont az, amikor az egyik íz már elnyomja a többit; jellemzően a csípősség túltolásánál találkozunk ezzel (tudom, ez nem íz, de értitek) vagy amikor elsóznak egy ételt. Az adagok rendben vannak, nem kicsik, nem nagyok.

(kép: vilagevo.blog.hu)

Az élmény: Nem volt sem pozitív, sem negatív, alapvetően nem okozott nagy élvezetet az ottlétem, de nem is jöttem el keserű szájízzel. A Tom Yum talán jobb volt.

(kép: horinca.blogspot.com)

A története: Nem találtam infót, 2018-ban vagy 2019-ben nyithatott a családi vállalkozás, ezt fél füllel saját tapasztalatból tudom, amikor hallottam a személyzet egyikét apukámnak szólítani a másikat, aki azt mondta valakinek, hogy négy éve van itt.

A hely: Már bocsánat, de a belváros egyik legleprább helye, a Népszínház utca ad otthont a büfének. Ami egyébként egy központi helyen van, szépek az épületek, izgalmasan színes az utca igazi afrikai és ázsiai boltokkal, eddig rendben van. A hely nagy problémája, hogy állandóan tele van részeg, idősebb csövesekkel, szóval ez még a Kádár-kori csöves, nem a 21. századi dizájner drogtól beállt tini. Csak egy ismert példa: https://www.youtube.com/watch?v=cj2Z58n8R8Q

A beltér: Olyan, mint egy étterem konyhai része, fehér csempézett fal van és műanyag székek két asztallal. Valami afgán dísz jó lett volna. Különlegessége, hogy van egy emeleti szint is, persze oda is csak egy asztal fért, annyira kicsi. De hát ez legyen a legnagyobb baj. Ez egy büfé, tényleg. Jó eséllyel arról van szó, hogy elsősorban elvitelre vannak ráállva.

(kép: -)

A kiszolgálás: Önkiszolgáló büfé, van egy pult, onnan kiszedik neked a kaját, ennyi. A személyzet amúgy kedves, rendes.

Az árak: Iszonyatosan olcsó. Nem egyszerűen olcsó, hanem büfé szinten is, 2000 Ft alatti minden fő fogás, a kisebb ételek 1000 Ft alattiak. Ennyiért egy Mekiben le sem ülhetsz. Szervízdíj nincs.

Az étel: Na de ahogy minden étteremnél, most ugrik a hópárduc a vízbe. Olcsó árak, olcsó étel. Nem akarom nagyon lehúzni, talán az én ízlésemmel van baj, talán rossz napot fogtam ki, de finoman szólva sem volt friss és ízletes. Az adagok kellően méretesek még ilyen ár mellett is, választék viszont gyakorlatilag nincs, néhány kenyérféle közül lehet választani a kétféle főétel mellé, amelyek közül mindkettő rizseshús.

(kép: horinca.blogspot.com)

Az élmény: A nagy pozitívuma, hogy olcsó, kellően nagy adag és azt hiszem afgán ételt sehol máshol nem kapsz az országban. Ezek már önmagukban is elegendőek, hogy az ember rendszeresen ide járjon ebédért (a helyben fogyasztás kevésbé szexi a környék és a helyszűke miatt). A problémám, hogy nem volt friss, és ez nagyon érződött. Elsznobosodott az ízlésem? Nem volt rossz, csak nem volt friss, és ez nagyon zavart.

(kép: magyarnarancs.hu)

A története: 2003-ban nyílt családi vállalkozás elvileg azzal a céllal, hogy megismertesse a pakisztáni ételeket, de gondolom ez inkább csak amolyan marketingfogás. A kulcsszó végig a család lesz, erre fűzöm fel a posztot.

A hely: A Széll Kálmán tér vonzáskörzetében van, jól megközeíthető, de eléggé kívül esik mindenen, véletlenül nehezen fog odavetődni az ember. Egy viszonylag forgalmas út és egy buszmegálló van előtte, szóval nem az a  kifejezetten hangulatos környék. Olyan, mint egy családi övezet, ahová hazajár az ember.

A beltér: Megvannak a pakisztáni díszek a falon, de nagyobbat dobnak a kinézeten a függönyös ajtók, azok valóban keleties hangulatot árasztanak. Az 5-6 asztal viszont nem. Lehet, hogy sok lenne, de földönülős megoldással autentikusabb hatást nyújtana talán. A családias jelző pedig ezen a ponton szó szerint válik értendővé, ugyanis az egész olyan, mintha egy családi ház alsó szintjén lennénk, ahonnan kivették a bútorokat és asztalokat pakoltak a helyükre. Valószínűleg így is történt. A legnagyobb hanguéatfokozó viszont a félhomány és a csend volt. Az ember már annyira hozzá van szokva a zajhoz, a háttérzenéhez, hogy itt üvöltött a csend. Annál inkább, mert hallatszott, ahogy a felszolgáló bácsi felmegy a lépcsőn, vagy ahogy a szakács néni kavargatja a rizst. Mondom, hogy olyan, mintha ott lennél valaki otthonában, aki épp serényen főz. Egy kis pakisztáni háttérzene azért jól jött volna, mert néha kínos volt a csend, de lehet, hogy a szomszédok nem szeretik :D

(kép: restu.hu)

A kiszolgálás: Családi vállalkozás, és ahogy utaltam rá az előbb, egy idős házaspár(?) viszi az egészet. a falra ki volt akasztva egy nemrég elhunyt, ötvenes férfi portréja, jó eséllyel ez a pár idő előtt elhunyt fia lesz a tippem szerint, de pechetek van velem kedves olvasóim, én nem vagyok az a kérdezgető, szóbaelegyedő fajta, így be kell érjétek a spekulációimmal. A felszolgáló bácsi egyébként korához mérten nem kapkodós fajta és esetünkben csöppet feledékeny is volt, de ez nem jelent problémát. Ő legalább tudott magyarul. :D

Az árak: Nagyon barátságos lett volna tavaly is, de 2022-höz mérten arcpirítóan olcsó, a legdrágább ételek is alig lépik át a 3 000 Ft-ot, mindennnel együtt kb. 5 000 Ft-ból kijön egy fő. Szervízdíj nincs.

Az étel: Na de ahogy minden étteremnél, itt ugrik a kecske a vízbe. Erre is azt tudom mondani, hogy családias, mint a házikoszt. Nincsenek intenzív ízek, de érződik a szakácson, hogy tapasztalt, minden íz a helyén van. Manapság például divat bitangcsípősre fűszerezni az ételeket, itt viszont pont annyira volt erős, amennyi kellemesen pikánssá tette és nem fájdalmassá. Frissnek tűnt, a hús omlós volt, egyszóval tökéletes. Ehhez képest a választék talán még túl széles is, nem tudom, hogyan tudnak viszonylag gyorsan lefőzni mindent. Nyilván előre. Az adagok is pont jók, nem telítik el az embert, de éhes sem maradsz utána.

(kép: tripadvisor.com)

Az élmény: Utoljára ismétlem el: családias, mintha a pakisztáni szomszédod áthívott volna ebédelni. Ritkán ad igazi élményt egy éttermezés, utoljára a Halkakasban (2021) jártam úgy, hogy sokkal finomabb volt az étel, mint vártam, és ettől jó lett a benyomásom. Ezúttal az indiai és bangladesi élményeimből kiindulva számítottam valamire, de nyoma sem volt a büfé-fílingnek, a családias hangulat lehengerelt. Az étel rendben van és olcsó, szóval ha pakisztáni ételre vágynék, szívesen jönnék ide vissza.

(kép: gastro.hu)

A története: Sok infót nem találtam róluk, a Facebook-oldaluk 2017 óta él. Amit még tudni lehet egészen konkrétan saját vérrel-verejtékkel megszerzett tapasztalatom alapján, hogy korábban a Batthyány-tér közelében voltak, és még mindig ez a cím szerepel majdnem mindenhol, ám bosszúságomra átköltöztek már jó ideje az Oktogon közelébe.

A hely: Bár belváros, az Erzsébet körút nem épp a legkellemesebb környék, de legalább jól megközelíthető

A beltér: Tágas, szellős, letisztult, minimális koreai díszítéssel. Nem tudom, mennyire a járvány következménye, de van bőven hely, nem lihegünk egymás nyakába a zsúfolt asztalelrendezés miatt.

A kiszolgálás: Kedvesek, gyorsak, állnak rendelkezésre készségesen mindenben, többségük koreainak tűnik. De. Előjött a rákfeném, mert még a fehér személyzet sem beszélt magyarul (mea culpa, ennyi előítélet talán még belefér, hogy magyarnak hittem). Persze ezt valamennyire sejtette már az étterem megnevezése, hiszen a magyar "pibimbap" helyett maradtak az angolos átiratú bibimbapnál.

Az árak: A koreai konyhánál nincs sok értelme felállítani az előétel-főétel-desszert + ital négyest, hiszen egyszerre tálalnak kisebb-nagyobb fogásokat, de úgy gondolom, hogy egy kisebb és egy nagyobb fogással számolva 10-15 ezer forintba fáj egy főre, de van főétel 4 ezer alatt is, szóval meg lehet úszni jóval olcsóbban. Szervízdíj van.

Az étel: Na de ahogy minden étteremnél, itt ugrik a tigris a vízbe. Rendeléstől függetlenül felszolgálnak alapból öt savanyúságot, szép gesztus. Ezek mellé érkeznek meg a gyakran még forrásban lévő ételek vagy akár grillel együtt a pácolt hús. A szakácsokból kiindulva bizonyára autentikus. Bár nem ma volt, de valahogy mégis az volt a benyomásom, hogy a K Pointban (2019) jobb minőségűek voltak az alapanyagok. Ezért aztán összességében azt mondanám, hogy autentikus, de nem nagyszerű élmény. Az italválasztékban az alkoholt leszámítva semmi koreai, de még csak kelet-ázsiai sem volt.

(kép: tripadvisor.com)

Az élmény: Ahogy az előbb írtam, az ételtől nem esett le az állam, a körítés rendben volt, az árak kissé borsosaknak tűnhetnek, de 2022 van, infláció, járvány meg minden, szóval... A lényeg, hogy igazi koreait ehetünk, ez pedig sokaknak menő lehet, hiszen elég felkapott lett a koreai popkultúra az elmúlt években.

(kép: al-amirbudapest.com)

A története: Sok infót nem találtam róluk azon kívül, hogy eredetileg 1997-ben nyitottak meg, a mostani helyükre 2011-ben költöztek át.

A hely: A belvárosnak az a része, ami kicsit el is van rejtve, kicsit nem is, mert ott van a Váci utca mellett, de ugye kinek jutna eszébe letérni onnan... Gyalogosan mindenesetre könnyen megközelíthető és kulturált, központi helyen van, csak autóval kell valahol a közelben helyet találni.

A beltér: Kissé büfé-jellegű, ugyanis van "látványpultja" is az elviteles ételeknek, mint egy tipikus török büfének, de beülve normális étteremként funkcionál. Ez is olyan, mint a Tom Yum, vannak egzotikus elemei, de összességében nem annyira kirívóak, hogy külföldön érezze magát az ember.

(kép: al-amirbudapest.com)

A kiszolgálás: Hagyományos éttermi, azaz asztalnál szolgálnak ki; a felszolgálók magyarok, de a pult mögött szírek állnak. A kiszolgálás minősége is a büfé és étterem között mozgott, a felszolgáló tette a dolgát csendben, odafigyelve, de közben mégis úgy éreztem magam, mint akit levegőnek néznek. Ezt valaki szereti, valaki nem :)

Az árak: A helyszín ellenére az árak barátiak, 2 500 - 3 000 Ft van a főételek többsége, de erre mindjárt visszatérek. Szervízdíj van.

Az étel: Na de ahogy minden étteremnél, itt ugrik a sólyom a vízbe. Mivel egy régióról beszélünk Nyugat-Ázsia esetén, természetesen van átfedés egy török vagy egy libanoni étteremmel, és térjünk is vissza az árak rovatban beígértekre. Szíriában ugyanis jellemzően az előételek foglalják el a fő szerepet, nem a főételként szerepeltetett grillhúsok, így az étlap nagy részét is ezek teszik ki és inkább ezekből érdemes rendelni. A minőséget nem éreztem kiemelkedőnek, az ízvilág viszont különleges még akkor is, ha a budapestiek már jól ismerik a török ízeket, hiszen pl. ahogy a Leila's-ban, itt is vannak petrezselyemmel túltolt ételek. Az italválasztékra szokásosan az jellemző, hogy kimerül egy-két helyi italban.

(kép: al-amirbudapest.com)

Az élmény: Azt hiszem kezdek éttermek terén (is) sznobosodni és magasabb színvonalat, különlegesebb, erőteljesebb élményt várok már el egy-egy ilyen helytől. Túlságosan büfé hangulatú, jobb lenne, ha kicsit feljebb pozícionálnák magukat, lehetne jobb minőségű és drágábba az étel, belefér. De még többet dobna a helyen, ha átesne egy ráncfelvarráson. Nem mondom, hogy legyen a lábunk alatt homok és tevék üljenek a sarokban, de... de igen, az tök hatásos lenne :D Összességében a szokásos értékelést tudom adni: ennyi pénzért ennyi jár, kapunk egy kis ízelítőt Szíria ízvilágából, egyszer mindenképpen érdemes elmenni.

(kép: restu.hu)

A története: A thai konyha jelenleg az egyik legnépszerűbb, gondolom ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a hidegháborúban a politikai stabilitása miatt Délkelet-Ázsia legnépszerűbb úticéljává vált az ország, aztán a turisták hazavitték a ottani ízeket. Vélhetően ilyesmi a története a 2012-ben nyílt, mára több éttermet magáénak tudható Tom Yumnak is, amit egy magyar-thai házaspár alapított - és akiknek mellesleg van masszázsszalonuk is.

A hely: Valahogy sikerült megcsípniük egy helyet az egyik lehető legjobb pontján a városnak, az Andrássy út elején, szóval megközelíthetőség szempontjából tökéletes, az ablakok pedig az Andrássy útra nyílnak. Autóval gondolom azért problémásabb lehet parkolóhelyet találni, és ha turista lennék, nem biztos, hogy egy thai étterembe mennék Magyarországon.

A beltér: Annyira nem egzotikus, mint várná az ember, és kicsit bár hangulata van az italos pult miatt, miközben a konyha meg nyitott, szóval nekem kissé eklektikus, de ez nem fontos. Túl sok asztalnak nincs hely, de amikor ott voltam, nem is voltak sokan, de azért jobb lehet előre rákérdezni, hogy van-e hely.

(kép: tomyum.hu)

A kiszolgálás: Hagyományos éttermi, azaz asztalnál szolgálnak ki, van magyar és thai felszolgáló is. Segítőkészek voltak, gyorsak, nem zaklattak, odafigyeltek ránk. Alapvetően azt szeretem, ha nem zaklatnak kérdésekkel, mert olyan kínos belehazudni a felszolgálók szemébe, hogy "igen, ízlett", de mostanra annyira hozzászoktam, hogy felveti bennem a gyanút: érdekli őket a visszajelzés vagy annyira nem fontos?

Az árak: A helyszín adja magát, hogy nem olcsó, de nem is vészes, ennél rosszabb kategóriájú helyeken is elkérnek többet akár. Nagyjából 3 500 Ft a főfogás, ha olyan, kell hozzá külön kérni a köretet is. Ennél olcsóbban most így ebben az inflációs időszakban szerintem már csak büfékben lehet megúszni. Szervízdíj van.

Az étel: Na de itt ugrik a thai elefánt a vízbe. Először is fontos leszögezni, hogy az étterem megkapta a "Thai Select" minősítést, azaz a thai hatóságok szerint autentikus; ebből Budapesten csak négy hely van. Egyébként is, a konyhában láthatóan thai szakácsok vannak. Önmagában az étellel nem volt gond, bár a tom yum levesemben a kókusztejet kissé túltolták, de a minőséget nem éreztem olyan egetrengetőnek. Nem volt vele baj, csak nem is ájultam el tőle. Ellenvéleményként viszont megidézném étkező társamat, aki szerint minden nagyon jó volt. Az italokból vártam volna némileg nagyobb választékot, de máshol sem szokott egy-két nemzeti italnál több lenni.

(kép: tomyum.hu

Az élmény: A Halkakas nagyon magasra tette nálam a lécet, minden hasonló kategóriájú helynél azt várom, hogy kellemesen csalódjak, és amikor nincs kellemes csalódás, akkor csalódás van, pedig általában nem szolgálnak rá erre a helyek, csupán elmarad az öröm. De ettől függetlenül minden rendben volt, korrekt ár és minőség, és sznobként amúgy is csak hivatalos helyekre mehetek :)

Napló

• Júliusban elindítottam a blogot. Messze nem ez a fő érdeklődési területem, de mindenki eszik és szeretek finomságokat és újdonságokat kipróbálni. A járvánnyal együtt járt az is, hogy sokan otthon maradtunk és többet kezdtünk magunkra főzni, így szükségem volt egy receptgyűjteményre is, hogy ne kelljen folyton kikeresnem. Ezek persze megvoltak korábban is, de jobb mindennek a saját, tematikus blog.
• Július-augusztus során tehát korábbi posztjaimat raktam ki újra.
• Augusztus végéig részben a járvány, részben logisztikai okokból nem jártam éttermekbe, de innentől kezdve igyekeztem heti egy alkalommal nem otthon enni. Top 10-es listát butaság lenne felállítani 15 élmény alapján, de párat kiemelnék: Mondanom sem kell, hogy a fine dining kategória nem véletlenül az, az Essencia és a Stand25 és minőségiek, ám az ételektől egy-két kivétellel nem voltam elvarázsolva. Fontosabb tanulság, hogy az étterem nem csak az ételről, hanem az összélményről szól, így többször is megesett, hogy keserű szájízzel jöttem el valahonnan pl. a hely vagy a kiszolgálás miatt. De ugyanez igaz viszont is, a top élményem egyértelműen a Halkakas volt, mert felül tudta múlni várakozásaimat.

Éttermek

• amerikai: McDonald's (régi), Inez Baguel,
• bangladesi: Bangla (régi), Bangla Prémium (régi)
• fine dining: Costes Downtown (régi), U26 (régi), Essencia, Stand25,
• japán: Komachi (régi)
• kínai: Smart Kitchen,
• koreai: K Point (régi)
• libanoni: Leila's (régi)
• magyaros: Krumplis lángos (régi), Lehel Íze (régi)
• mexikói: Arriba Taqueria (régi), Gringos Amigos, Iguana,
• olaszos: 2Spaghi (régi), Perfetto Bistro (régi), Vapiano (régi), Al Dente, Belli di Mamma,
• perui: Inka Grill (régi)
• török: Antalya Kebab, Hari Kebab, Star Kebab, Szeráj, Titiz,
• vegyes: Cafe Frei (régi), Spíler (régi), Trófea Grill (régi), Halkakas, Nemo,
• vietnámi: Dang Muoi (régi), Banh Mi (régi), Hai Nan Pho (régi), Pho 18 (régi)

Receptek

• autentikus: bolognai szósz
• igénytelen: csilis bab, krumplifőzelék, sajtos tészta, saláta, sárgaborsófőzelék, szárazbabfőzelék, székelykáposzta, tejbegríz, zöldbabfőzelék
• Gundel: gulyás, halászlé, Jókai-bableves, marhapörkölt, paprikás krumpli, rakott káposzta, szárazbabfőzelék, székelykáposzta, tarhonya, túrós csusza, zöldbabfőzelék
• egyéb: borsos tokány

Terméktesztek

• Békanő
• Boci: banánhajó, eper torta, rigó jancsi, tejes kávé, tiramisu, túrógombóc
• Fuzetea
• Halloren Kugeln
• kávéitalok
• NaturAqua: Emotion
• Pepsi: Ginger
• Vöslauer

Egyéb írások

• bors
• igénytelen táplálkozás 1, 2
• kávé
• sajt
• tea
• vlogajánlók: Epicurious, Mark Wiens

img

(kép: -)

A története: Nem sok infót találni a helyről, a Facebook/Insta alapján 2019-ben nyithattak, a személyzet alapján pedig irániak viszik a helyet, talán egy család.

A hely: A Rákóczi út nem a legkellemesebb hely, alapvetően az autóforgalomról szól parkolók és zöld nélkül, de legalább könnyen megközelíthető, az éttermen belül meg úgyis mindegy, mi van kívül.

A beltér: A belvárosi helyszínhez képest hatalmas az étterem, kicsi sötét, de az iráni díszeknek köszönhetően hangulatos.

(kép: rumirestaurantcafe.business.site/)

A kiszolgálás: Hagyományos éttermi, azaz asztalnál szolgálnak ki, és ami szimpatikus volt, hogy nem evés közben zaklattak, hanem előtte, illetve utána jelezték, hogy állnak mindenben rendelkezésünkre, elégedettek voltunk-e... stb. Előjött a szokásos problémám, hogy nem vagy alig beszélnek magyarul, de most nem zavart különösebben, úgy látszik jó napom volt.

Az árak: Nagyjából normál éttermi árképzés, talán olcsóbb is. A gyorsbüfénél drágább. Szervízdíj van.

Az étel: Innivalók terén sajnos csak egyféle iráni ital volt elérhető, a desszertek is a baklava-vonalon mozogtak. A többi étel különféle grillhúsokból áll. Az iráni rizs finom, mint mindig, a grillezett húsok is rendben voltak, legalábbis nekem valamivel jobban ízlettek a jobb gyrososok grilljeinél.

(kép: wolt.com)

Az élmény: Az a baj, hogy a gyrososok révén a budapestiek legalábbis már túltelítődhettek ennek a régiónak az ételeivel (bár Törökország nyugat-ázsiai, Irán meg dél-ázsiai), ezért nincs meg az a kultúrsokk, amit ilyenkor várna az ember. Amúgy tök jó volt minden, elégedett voltam az ár-érték aránnyal, csak jobb lett volna olyan ételeket is enni, amik nem találhatóak meg a gyorséttermekben - ld. Leila's, ami szintén ez a régió, mégis más ízvilágot tud nyújtani.

Bevezető: Mivel nagyok a hasonlóságok, úgy döntöttem, hogy nem érnek meg ezek az éttermek külön posztot, hanem ebben az egyben fogok róluk beszámolni, a posztot pedig frissítem minden alkalommal, ha újabb helyre látogatok.

Jellemzően forgalmasabb belvárosi utak mellett helyezkednek el kiadós ablakkal és kisebb-nagyobb, egyszerű beltérrel. Gyorséttermi, önkiszolgáló rendszerben működnek, egy teljes menü kb. 4 ezer Ft-ból jönne ki, de ahogy az éttermek többsége a döner/gyros köré épül, úgy a vendégek többsége is erre az egytálételre ül be. Mivel ezek gyorséttermek, kiszolgálás és szervízdíj nincs. Vidéken nem igazán terjedt el ahhoz képest, hogy Budapesten a kínai éttermekkel együtt minden sarkon van egy gyrosos, pedig erősen fűszeres, keleties az ízvilág, és a hamburger mellett a legjobb buli utáni étel éjjel.

Titiz török étterem: http://www.titiz.hu/etlap/

A Titiz picivel a szokásos szint felett van, itt ugyanis frissen grillezett nyárshúsok is kaphatóak a szokásos választék mellett, az én döner tálam viszont túl lett sütve és a többi helyhez képest az adag is kisebb volt valamennyivel. Ami az igazi gond volt, hogy megint megjártam az egyik felszolgálóval, aki bepalizott azzal, hogy úgy ajánlotta fel a nagyobb adag grillhúst, hogy nem mondta, hogy az úgy drágább lesz, és mintha szívességből adna többet. Jó, ez az én hibám is, hiszen ki voltak írva az árak, szóval ez lehet sima félreértés is, mindenesetre ez rontott az élményen. Az illusztrációjukkal ellentétben az ayran sem volt friss, hanem a sima dobozos változatot árulják, de legalább volt igazi teájuk és kávéjuk.

kép: titiz.hu

Antalya kebab: https://www.facebook.com/antalyakebabbudapest/

Az Antalya az előbbivel szemben pedig választékban a szokásos szint alatt van, itt ugyanis csak csirkéből készítik a dönert. Az adagok nagyobbak voltak.

kép: tripadvisor.com

Hari Kebab: https://harikebab.hu/rendeles

Bár a választék itt kimerül a kebabok különféle változataiban, több szempontból kiemelkedőek: a húst pl. borotválják, nem szelik, ami fura, ugyanakkor jobb sem lett tőle az íze. Viszont minden házikészítésűnek az öntetektől a pitán át a krumpliig, szóval ha összességében nem is feltétlenül jobb mindenben az előzőeknél, mindenképpen más élményt fog nyújtani.

kép: csabikonyhaja.blog.hu

Star Kebab: https://www.starkebab.hu/hu_HU

Ma már talán hihetetlen, hogy nem örökkönvaló volt, de a gyros (ami igazából döner) először csak 1992-ben érkezett meg a Király utcába, több éttermet követően pedig végül a Star Kebabban "végződött" 2007-ben. A legnagyobb török étterem, választéka a szélesebbek közé tartozik, a minősége a jobbak közé tartozik, de nem az egetrengetően finom kategória.

kép: tripadvisor.com

Szeráj török étterem: https://szeraj.net/

A honlapjuk nem igazán működik, de állítólag az ezredforduló óta vannak nyitva. A Star Kebab ikertestvére, hatalmas vendégtér, nagy választék, korrekt minőség.

kép: belvaros.blogspot.com

Istanbul török étterem: https://istanbuletterem.hu/etlap/

Állításuk szerint ők az egyik első török étterem, vagyis ők is az 1990-es évek óta lehetnek jelen. Ma már három belvárosi helyen vannak jelen, az első a jól megközelíthető Oktogon közelében van. Nagy különbség nincs a többi hellyel összevetve, de láthatóan alább pozicionálták magukat, ugyanis nemcsak olcsóbb, de a minőség is gyengébb volt (vagy csak rossz napot fogtunk ki). Mindenesetre feltűnő volt, hogy tele volt építőmunkásokkal. A hely nagy, a választék viszonylag széles, árérzékenyek ide jöjjenek :)

Hozzávalók két főre:

• étolaj
• petrezselyemgyökér 1 db
• répa 1 db
• fagyasztott bab 1 zacskó
• fokhagyma 2 gerezd
• paprika 1 db
• paradicsom 1 db
• hagyma 1 db
• tejföl 1 doboz
• csipetke 100-120 g
• fűszerek: babérlevél, paprika, petrezselyem, só

Elkészítése:

1. Az étolajon megpirítjuk a felkarikázott petrezselymet és répát
2. Hozzáadjuk a babot és felöntjük vízzel
3. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, felkockázott paprikát és paradicsomot, sót.
4. Ha megfőtt a bab, hozzáadjuk a felkockázott hagymát, a fűszerpaprikát és petrezselyemzöldet.
5. Újraforrás után hozzáadjuk a tejfölt, majd a csipetkét, és készre főzzük.