(kép: magyarnarancs.hu)

A története: 2003-ban nyílt családi vállalkozás elvileg azzal a céllal, hogy megismertesse a pakisztáni ételeket, de gondolom ez inkább csak amolyan marketingfogás. A kulcsszó végig a család lesz, erre fűzöm fel a posztot.

A hely: A Széll Kálmán tér vonzáskörzetében van, jól megközeíthető, de eléggé kívül esik mindenen, véletlenül nehezen fog odavetődni az ember. Egy viszonylag forgalmas út és egy buszmegálló van előtte, szóval nem az a  kifejezetten hangulatos környék. Olyan, mint egy családi övezet, ahová hazajár az ember.

A beltér: Megvannak a pakisztáni díszek a falon, de nagyobbat dobnak a kinézeten a függönyös ajtók, azok valóban keleties hangulatot árasztanak. Az 5-6 asztal viszont nem. Lehet, hogy sok lenne, de földönülős megoldással autentikusabb hatást nyújtana talán. A családias jelző pedig ezen a ponton szó szerint válik értendővé, ugyanis az egész olyan, mintha egy családi ház alsó szintjén lennénk, ahonnan kivették a bútorokat és asztalokat pakoltak a helyükre. Valószínűleg így is történt. A legnagyobb hanguéatfokozó viszont a félhomány és a csend volt. Az ember már annyira hozzá van szokva a zajhoz, a háttérzenéhez, hogy itt üvöltött a csend. Annál inkább, mert hallatszott, ahogy a felszolgáló bácsi felmegy a lépcsőn, vagy ahogy a szakács néni kavargatja a rizst. Mondom, hogy olyan, mintha ott lennél valaki otthonában, aki épp serényen főz. Egy kis pakisztáni háttérzene azért jól jött volna, mert néha kínos volt a csend, de lehet, hogy a szomszédok nem szeretik :D

(kép: restu.hu)

A kiszolgálás: Családi vállalkozás, és ahogy utaltam rá az előbb, egy idős házaspár(?) viszi az egészet. a falra ki volt akasztva egy nemrég elhunyt, ötvenes férfi portréja, jó eséllyel ez a pár idő előtt elhunyt fia lesz a tippem szerint, de pechetek van velem kedves olvasóim, én nem vagyok az a kérdezgető, szóbaelegyedő fajta, így be kell érjétek a spekulációimmal. A felszolgáló bácsi egyébként korához mérten nem kapkodós fajta és esetünkben csöppet feledékeny is volt, de ez nem jelent problémát. Ő legalább tudott magyarul. :D

Az árak: Nagyon barátságos lett volna tavaly is, de 2022-höz mérten arcpirítóan olcsó, a legdrágább ételek is alig lépik át a 3 000 Ft-ot, mindennnel együtt kb. 5 000 Ft-ból kijön egy fő. Szervízdíj nincs.

Az étel: Na de ahogy minden étteremnél, itt ugrik a kecske a vízbe. Erre is azt tudom mondani, hogy családias, mint a házikoszt. Nincsenek intenzív ízek, de érződik a szakácson, hogy tapasztalt, minden íz a helyén van. Manapság például divat bitangcsípősre fűszerezni az ételeket, itt viszont pont annyira volt erős, amennyi kellemesen pikánssá tette és nem fájdalmassá. Frissnek tűnt, a hús omlós volt, egyszóval tökéletes. Ehhez képest a választék talán még túl széles is, nem tudom, hogyan tudnak viszonylag gyorsan lefőzni mindent. Nyilván előre. Az adagok is pont jók, nem telítik el az embert, de éhes sem maradsz utána.

(kép: tripadvisor.com)

Az élmény: Utoljára ismétlem el: családias, mintha a pakisztáni szomszédod áthívott volna ebédelni. Ritkán ad igazi élményt egy éttermezés, utoljára a Halkakasban (2021) jártam úgy, hogy sokkal finomabb volt az étel, mint vártam, és ettől jó lett a benyomásom. Ezúttal az indiai és bangladesi élményeimből kiindulva számítottam valamire, de nyoma sem volt a büfé-fílingnek, a családias hangulat lehengerelt. Az étel rendben van és olcsó, szóval ha pakisztáni ételre vágynék, szívesen jönnék ide vissza.