A története: Az étterem 1997(!)-ben nyílt, három itt élő amerikai alapította, akik hiányolták a mexikói ízeket, szóval igazi őskövületről van szó.

A hely: Afféle félig kocsma-félig étteremszerű társasági hely - lásd a nevet, "bar". Brutálisan jó helyet sikerült megcsípniük a parlament közelében, gondolom ez is az 1990-es évek zavaros, lehetőségekkel teli időszakának köszönhető.

A beltér: A bár-jelleg miatt kissé félhomályos, van italpult és különböző méretű asztalok, szóval ebédelhet az ember egyedül is akár, de inkább kisebb társaságok spontán összejövetelére van szabva.

(Kép: thetravelmunchers.com)

A kiszolgálás: Ajtónállós rendszer van, azaz az ajtóban vár valaki, aki bekísér. A személyzet amúgy abszolút készséges volt és lesték minden kívánságomat (volt pár), fine dining-módra rákérdeztek arra is, hogy elégedettek voltunk-e. Szervízdíj van. A menü lehetett volna kicsit rendezettebb. "Rendes" étterem, azaz várni kell valamelyest, mire elkészülnek a rendeléssel.

Az árak: Egy ilyen helyszínhez képest meglepően "olcsó", mármint nyilván nem olcsó, de lehetne sokkal drágább is a helyszín miatt.

Az étel: Az árakból és a vendéglátóipari egység típusából sejthető, hogy nem csúcsminőség, de a gyorséttermeknél magasabb szintet képvisel, minden frissnek tűnt. Az adagok nagyok, a választék széles.

(Kép: Wolt.com)

Az élmény: Fura viszonyom van a mexikói konyhával, mert elméleti szinten imádnom kellene, a gyakorlatban mégis mindig csalódás (ezt most a helytől függetlenül mondom általánosságban). Szóval az étel frissessége és mérete miatt rendben volt, az árra sem lehet panasz, a kiszolgálás vendégközpontú. Az autentikusságát megítélni nem tudom, de én elégedett voltam mindennel. Nem tiltok el tőle senkit, de ajánlani elsősorban azoknak ajánlanám, akik kisebb társasággal be akarnak ülni valahova enni, kulturáltan italozni, beszélgetni.

Érdekességnek itt egy 1999-es beszámoló az Origoról, az alapján nem változott a hely.