(kép: sorvadaszat.com)

A története: A Budapesten ingatlanokkal foglalkozó olasz-magyar házaspár alapította szinte véletlenül 2016-ban, azóta több kisebb helyet is nyitottak már különböző profillal gyorskajától kezdve kávézón át cukrászdáig. (Olvasnivaló: https://welovebudapest.com/cikk/2018/3/20/csaladias-olasz-porges-a-krudy-utcaban-immar-ket-helyen-street-fooddal-bovult-az-al-dente)

A hely: A Kálvin és a Rákóczi terek közti, előkelőbb helyen van, sok a diák, az irodista, jó helyszín. Sétálóutca, így autók nem zavarnak, legfeljebb a sétálók. Szeretem ezt a környéket, nincsen meg benne a belváros mocska, kevés a kocsma, sok az igényesebb hely.

A beltér: Szűkös, zsúfolt, rendezetlen. Eredetileg kellemesen natúr faszínűnek tervezhették, de túl kevés a fény és inkább lebujszerű hatást nyújt. Valakinek ez biztosan egy hangulatosan kaotikus olasz éttermet jelent, nekem kényelmetlen. Túl kicsi a hely, hogy beltere legyen neki, talán három asztalnak volt hely. Egy másik vesszőparipám a terasz; gyerekkoromban is amikor szabadban ettünk a kertben, állandóan belehullott minden szar a tányéromba, ez megadta a kezdőlöketet, hogy sose akarjak szabadtéren enni, de e mellett is teljesen érthetetlen számomra, hogy miért szeretnek emberek az utcán ülni, ahol centikre mennek el mellettük gyalogosok vagy éppen az autóforgalom miatt zaj és szmog van.

(Kép: sorvadaszat.com)

A kiszolgálás: Ha esetleg eddig a szokásosnál harapósabbnak tűnt volna az írásom, most megadom rá a magyarázatot: ez talán csak az olaszos mentalitás, mindenesetre a pincér-tulaj, akit észre se vettem, mert civilben volt, kicsit megsértődött erre, az ő sértődöttségére meg én :D Egyébként semmi különleges, kihozzák az étlapot és az ételt, a pultnál fizethetsz, evés közben nem zavarnak, szóval átlag éttermi kiszolgálás.

Az árak: Aki csak egy gyorsat enni akar, annak van tészta és pizza, 2-4 ezer forintból megoldható; aki végig akar enni egy többfogásos menüt, annak már közel 10 ezer forinttal kell számolnia, szóval árszínvonalban is a budapesti átlag éttermet hozzák. Plusz pont, hogy árulnak sima vizet és szódát is 50 Ft-ért, ami azért nem sokszáz forintos üdítő vagy limonádé. Szervízdíj nincs.

Az étel: Olasz, tapasztalt séfjük van, szóval bizonyára autentikus az étel. Az adagok nem voltak túl nagyok, de amúgy is diétán vagyok, szóval ezt nem bánom egyáltalán, de talán ennyi pénzért egy ilyen helyen többre számít az ember. A minőséggel alapvetően nem volt gond, bár egy étel a kelleténél tovább főtt. Nem volt semmi gond az étellel, de nem volt egy Halkakas, ami most már a mércémmé vált a friss és jól elkészített ételekhez. Szóval összességében rendben volt, nem volt rossz, de nem is estem hasra tőle.

(Kép: welovebudapest.com)

Az élmény: Ahogy előző posztomban is kérdeztem: miért járunk étterembe? Az ízért vagy az élményért. Az ízekre nem volt panasz, de az élmény nagyot csorbult a nagyon rossz kezdés miatt, amin nem segített a nem túl kényelmes hely sem. Az előbbi lehetett egyszeri, peches véletlen, pillanatnyi rossz hangulat - ami kivel nem fordult még elő - , az utóbbi meg ízlés kérdése, szóval nem akarom igazságtalanul lehúzni a helyet, de nekem ezúttal nem volt jó élmény odamenni. Ettől függetlenül ti tegyetek nyugodtan egy próbát, engem meg küldjetek el az anyámba, ha gyökeresen mást tapasztaltok. :)