Jaj, hát hol is kezdjem... Az egyik nagy "felfedezésem" az volt érésem során, hogy mi is a szakértelem és hogy mennyire fontos. A szakértelem az tapasztalat, gyakorlat. Nem baj, ha nem vagy tehetséges, okos, de ha valamiben elmélyülsz hosszú évekig, akkor abban jobb leszel a legtöbb embernél. Nyilván van tehetséges ember is, aki sokkal kevesebb tapasztalatból is eljut a te szintedre, hát ilyen az élet. Hozzá lehet állni féltékenyen is, meg lehet neki örülni, hogy hurrá, vannak tehetséges fiatalok, általuk kicsit jobb lesz a világ. A profi hozzáállás pedig az, amikor nem elégedsz meg a tapasztalatoddal, hanem még külön fejleszted is magad, tehát elhivatottá válsz.

Mindez az emberek előtt azért ritkán mutatkozik meg, hiszen a laikusoknak elég általánosságokban nyilatkozni. De ennek meg az a hátránya, hogy elvész a szakértőiség és unalmas közhelyekbe fullad a beszélgetés. Kellenek a konkrétumok. Ha konkrétan rátérünk a gasztronómiára, akkor nyilván mindenki azt gondolja, hogy van rálátása a dolgokra, de egy ilyen videó tudja megmutatni, hogy milyen apróságok tudnak számítani (még a serpenyő formája is), és hogy ennek az értékeléséhez már kifinomult ízlés kell. Aki menzás színvonalon él, az nem fogja tudni értékelni a fine diningot.

Ezért szeretem, amikor konkrétumok hangzanak el magyarázatokkal, ezt próbálom a blogjaimban is képviselni, és ezért jók ennek a csatornának is egyes videói. Persze engem időnként nyomaszt is, hogy mennyi mindenről még csak fingunk sincs. Nem hogy nem értünk hozzá, de még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán létezik. Erre jó példa az alábbi videó, ahol egy sószakértő(!) beszél a só különféle minőségi aspektusairól.

És mellékesen megjegyezve, itt válik el a szar a májtól, mert aki úgy vesz minőségi cuccokat, hogy nem tudja értékelni, az gyakorlatilag kidobja a pénzt az ablakon.