Diszklémer: Nem értek a gasztronómiához, nincs izlésem, nem tekintendő a leírás komolyan vehető véleménynek.

Ez is egy étterem, na :) Nyilván nem kell különösebben bemutatnom a helyet, mindenkinek van már tapasztalata. A McDonald-család feje 1937-ben nyitotta meg az első éttermét Kaliforniában, ekkor még csak hotdogot árultak, de nem váratott magára sokat a hamburger sem. 1940-ben vették át az üzletet a fiai és átkeresztelték McDonald's-ra, a ma ismert gyorséttermi koncepción pedig 1948-ban kezdtek dolgozni, nagy hangsúlyt fektetve a dizájnra és a marketingre. 1953-ban kezdtek franchise-rendszerben működni, az évtized végére már több mint 100 éttermük volt. A legrégebbi ma is működő étterem a harmadik volt, Kaliforniában van, illetve ugyanebben az évben már túlnyúltak Kalifornián. Terjedésének sikerét nagyban köszönheti annak, hogy ekkor vált a külvárosiasodás és az autózás igazán népszokássá, az éttermek pedig útbaestek a gyors harapnivalót keresőknek. 1961-ben adták el a céget a testvérek (némileg átverte őket üzlettársuk), 1967-ben nyílt az első külföldi éttermük Kanadában, 1971-ben pedig Ausztráliában, Ázsiában és Európában is megnyílt az első McDonald's; Afrikának 1992-ig kellett várnia. Magyarországon 1988-ban nyílt meg az első Meki a Váci utcában. Jelenleg több mint 35 ezer éttermük van mintegy 100 országban. Ma a McDonald's egyet jelent a gyorséttermi koncepcióval és a kapitalizmussal.

A koncepció önkiszolgáló, azaz odaállsz a pulthoz, ahol fizethetsz és egy-két percen belül meg is kapod a rendelésed. Fogyaszthatod helyben vagy kérheted elvitelre. A kiszolgálás általában gyors és kedves, a hely tisztaságára odafigyelnek. A dizájn egyszerű, letisztult, szóval az embereket leszámítva alapvetően kellemes ott lenni. Az illemhelyiségek változóak, valahol csak blokk ellenében mehetsz be a rajta található kóddal, ami első alkalommal még komoly kihívás tud lenni. Az árak a menzák áraival vetekszenek, de kisebb étkűek akár ezer forint alatt is megvannak, szóval olcsó. Emlékszem, az 1990-es években még kifejezetten drágának számított...

A menük jellemzőek üdítőből, sült krumpliból és hamburgerből állnak. de lehet kapni salátákat, desszerteket, meleg italokat és egyéb falatka-jellegű ételeket is. Sokan kritizálják, hogy műízű, de nem értek velük egyet, szerintem abszolút elfogadható minőségűek, ráadásul szinte ugyanazt kapod a világon bárhol, ha egy hamburgert kérsz. Másik nagy előnye, hogy szinte mindenhol jelen vannak, itthon közel 90 éttermük van a frekventáltabb helyeken (ebből 40 Budapesten), gyakran 0-24 órában nyitva. Nem egetrengetően finom, de korrekt és megfizethető.

Diszklémer: Nem értek a gasztronómiához, nincs izlésem, nem tekintendő a leírás komolyan vehető véleménynek.

...vagy nem biztos, hogy ez a hely neve, de állítólag Budapesten itt adják az egyik legjobb lángost. Nekem pedig arrafelé volt dolgom, így hát gondoltam megkóstolom, mitől döglik a légy. Lángosos lévén a megszokott ablakos, bódészerű rendszerről beszélünk. Gondolom évtizedes családi vállalkozás, szóval klasszik lángosos koncepció.

A hellyel kapcsolatban nagyon vegyesek az érzéseim. A Flórián tér maga kb. tökéletes, egyrészt mert közlekedési csomópont, másrészt pedig felújított, napelemekkel ellátott panelházakkal van tele, hatalmas, rendezett füves tér mögött. Másfelől egy nem túl forgalmas aluljáróban van a lángosos, természetesen csövesekkel és széliránytól függően enyhe húgyszaggal, ami nem igazán kedvező. A legnagyobb baj azonban az, amit itt is ecseteltek: hatalmas lehetőség van a környékben az aquincumi romoknak köszönhetően, de nem kezd vele senki semmit. A büfé konkrétan ott áll az ókori római romok nem kis mennyisége mellett, ami más városokban simán az egyik legfontosabb turisztikai attrakció lenne, nálunk meg csak úgy elvannak.

A kiszolgálás... nos... az is családias. A hatékonyság és a gyorsabb kiszolgálás érdekében átkiáltanak az ember feje fölött, hogy mit fog kérni a következő vásárló, amitől engem a hideg ráz, miközben a megszólítottnak szintén vissza kell kiáltania az igényeit illetően az épp soros feje felett. Én inkább várnék öt perccel tovább, mint hogy a tudtára adjam az egész aluljárónak, hogy mit szeretnék. Az ár szokásos, nagyjából extráktól függően 300-500 ft a lángos darabja, talán valamivel kisebbek a megszokottnál. Kicsivel olcsóbb a palacsinta és a gofri.

Vidéki vagyok, ha nem is falusi, de kisvárosi, és mi meg vagyunk győződve róla, hogy Budapesten nem tudnak rendes lángost csinálni. Ezennel ünnepélyesen megkövetem a fővárosiakat, mert bár a város nagy részében valóban rosszak a lángosok, itt mérföldeket vert az én hazaimra. A feltétekben ugyan nincs semmi extra, de a tésztája minden várakozást felülmúlóan puha és omlós volt, olvad az ember szájában. A gofri már nem teljesítette ilyen jól, az én földim ebben jobb, de legalább valóban nutellás volt, nem valami olcsó mogyorókrémes. Szóval aki szeretne jó lángost enni, annak kötelező ezt a helyet kipróbálnia, noha a helyszín egyelőre elég gáz - de óriási potenciállal.

Diszklémer: Nem értek a gasztronómiához, nincs izlésem, nem tekintendő a leírás komolyan vehető véleménynek.

A Spíler 2012-ben nyílt a Gozsdu-udvarban a Zsidai-birodalom részeként. A koncepció, ahogy más blogok írták, ál-romkocsma vagy poszt-romkocsma, azaz kicsit retrós-lepukkant a dizájn, de közben nagyon is odafigyelnek mindenre és minőségi. Jó értelemben szedett-vetett, azaz egyszerre bisztró, kocsma, diszkó, kiülős és beülős hely, magyaros, ázsiai és gyorskajával, italokkal.

A belső leírástól most eltekintenék, mert tényleg annyira sokféle, hogy hosszú bekezdéseket lehetne rászánni, de annyit nem ér meg, és különben se vettem szemügyre mindent alaposan. Viszont annak szentelnék némi helyet, hogy előre felmentsem a helyet ítéletem alól. Tudniillik sosem szerettem az éjszakai életet; sosem értettem hogy lehet zajban és tömegben kényelmesen meglenni, és még alkoholizálni se szeretek. Szóval a zene túl hangos, a tömeg túl nagy, így már alapból nem mennék ilyen helyre (ha nem hívtak volna meg :D). A kiszolgálás sem volt túl gyors, pedig nem volt túlságosan tele a hely, hogy annyira elfoglaltak legyenek.

Ahogy írtam, a választék vegyes, ugyanakkor bisztrósan kicsi (ld. az étlapot). Megint el kell mondanom, hogy nyilván nem ettem és ittam végig a menüt, szóval nem tekintendő szentírásnak a beszámolóm, de az eddig tárgyalt helyek közül itt volt a legrosszabb minőségű. Ez főleg azért gáz, mert egyúttal ez volt az eddigi legdrágább hely is, ráadásul a környék tele van minőségi helyekkel.

Diszklémer: Nem értek a gasztronómiához, nincs izlésem, nem tekintendő a leírás komolyan vehető véleménynek.

A Trófea Grill Étterem történetéről nem találtam információt, de szerintem már legalább tíz éve jelen van. Azt sem tudni, melyik volt az eredeti étterem és honnan indultak, de mostanra már hét helyszínen van éttermük szerte Budapesten. Nem tudom mindig így volt-e, de mostanában a konecpciója az all-you-can-eat, azaz 4 400 Ft-ért annyit eszel, amennyit akarsz egy illendő időkereten belül. Vannak ugyan pincérek az italrendelésekhez, de alapvetően önkiszolgálós-svédasztalos jellegű a kiszolgálás menete. (Az all-you-can-eat koncepció eleve a svédasztalból származik.)

Nem biztos, hogy mindenhol egyforma a beltér, de ahol én jártam, ott a hagymányos vendéglős stílus a jellemző, azaz vannak két- és sokszemélyes asztalok egyetlen térben. A kiszolgálás gyors, a tányérod nyugodtan az asztalon lehet hagyni, mire visszatérsz az újabb adaggal, már valószínűleg nem lesz ott. A pincérek lesik minden kívánságod, szóval nem kell szemet meresztgetni se, hogy hol van valaki, akitől kérni lehetne még egy sört. Egyébként is, minden asztalon van szóda és bodzaszörp, akkor meg minek italt kérni :)

A nagy előnye a választék, hiszen mindenbe beleehet az ember picit, nem kell teljes adagokat elvinni. Mindenből többféle van, de alapvetően az alábbi nagyobb csoportok találhatóak:

• előételek: leves, kenyeres kosár, saláták, sajtok, felvágottak, mindenféle falatkák
• főételek és köretek
• előre bepácolt, de még nyers húsok és sajtok, amit előtted grilleznek ki
• szusi pult
• süteményválogatás, gyümölcsök

Az árból és a hely jellegéből már sejthető, hogy itt se esel hasra az ízektől, de rendben van. Ahogy említettem, a legnagyobb előnye az, hogy tucatnyi ízt vehetsz a szádba egyetlen éttermi kirándulás áráért. A kiszolgálás és az ár szerintem ehhez mérten rendben van, szóval aki ilyenre vágyik, annak ajánlott a hely.

Diszklémer: Nem értek a gasztronómiához, nincs izlésem, nem tekintendő a leírás komolyan vehető véleménynek.

A Vapiano 2002-ben alapult Németországban, mára Magyarországon négy éttermük van. Franchise-rendszerben működik, szóval lehet hogy más-más helyeken más-más a minőség. Én kétszer fordultam meg benne; az első már elég régen volt és nincsenek emlékeim, ezért arról nem írnék, csak a legutóbbi benyomásomról.

Amikor az ember belép, egy kártyát nyomnak a kezébe, erre később lesz majd szükség. A különböző típusú ételekhez különböző pultok tartoznak, ide kell beállni a sorba megrendelni az ételed. Ezt a koncepciót már csak azért sem értem, mert ha mondjuk szeretnél salátát, levest, főételt, akkor 2-3 különböző sort kell végigállnod. Ez volt a legnagyobb bajom is legutóbb, nagyon sokat kellett várni, pedig elvileg ez egy gyorsétterem. Kivétel a pizza, ahol egy csipogót nyomnak a kezedbe, hogy majd jeleznek, ha elkészült. Az előnye a rendszernek, hogy a szemed előtt készül frissen minden.

Kis kitérő: És ezt én nem szeretem. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a vajas kenyér is sokkal finomabb, ha anyukám keni, mintha én csinálnám. A Subwayben is utálom, ha tőlem várják el, hogy én állítsam össze a szendvicsemet. Nem vagyok szakács, nem értek hozzá, nem tudom mely ízkombinációk a legjobbak. Szóval értem az elgondolást mögötte, de én alapvetően azért járok étterembe, hogy elém tegyenek valami finomat, aminek elkészítésében nekem nem kell részt venni.

A rendelést követően a kártyát, amit még a bejáratnál kaptál, oda kell érinteni a pulthoz, így regisztrálódik a rendelésed. A vendégtér modern, letisztult, vannak különálló asztalok és hosszabb pultok is. Problémám volt a legutóbbi helyen, hogy az italválaszték nem szerepelt sehol, meregetni kellett a szemem, hogy mit tartanak. Miután végeztél, a kártyát visszaviszed a bejárathoz/kijárathoz, ahol kiszámlázzák és fizethetsz.

De térjünk rá az ételre, elvégre az a lényeg - csak nem itt. A konyha olaszos, alapvetően a tésztákra és a pizzára épül, az étlapot lásd itt. Mivel előtted készül minden, látszik, hogy kőegyszerűek, de a frissességet nem éreztem rajta. Nyilván nem ettem végig a menüt, de amit ettem, attól nem estem hasra. A legkedvesebb pizzaélményem még mindig az, amikor otthon saját magam készítetttem el a paradicsomszószt egyedül paradicsomból. A vékonytésztás pizza és a tészta is ízetlen volt a szószók ellenére is.

Az árakat a normál gyorséttermeknél kicsit magasabbra pozicionálták, de 1 500 - 2 500 Ft-ból kijön így is bármelyik főétel. Pozitívum az átláthatóság és a kulturált környezet, semleges az étel és az ár, negatívum a rendelés menete. (De simán el tudom képzelni, hogy máshol gördülékenyebb és gyorsabb.) Megnéztem más blogok beszámolóit, ott is hasonlóak voltak a tapasztalatok, úgyhogy nem írtam hülyeséget :)

A megboldogult csox blog emlékére felélesztem a csokitesztelést, ha nem is lesz ez kizárólagos tematikája a blognak :) Még nem találtam róluk leírást, szóval vadiúj lehet a dolog, talán csak teszt jelleggel kapható a boltban, ahol találtam. Illetve nem is teljesen újak, valamelyik ízesítéssel már találkozhattunk korábban. Az újdonságok tesztelése szerencsére felmentő indokkal bír, ilyenkor feljogosítva érzem magam, hogy az illendőnél jóval nagyobb mennyiségű csokit vásároljak egyszerre :D

Az ár a normális 250 - 300 Ft körüli, a súly is 90 g, bár valamelyiknél csak 85 g. Ami eltérő picit, az a csomagolás: merev papír, mintha óvni kéne benne a prémium  minőségű csoki folyós töltelékét. A töltelék azonban egyáltalán nem folyós, csak a szokásos lágyabb krém (a töltelék aránya 40%). Az ízvilágtól függően hol ét-, hol tejcsokis a bevonat. Az extrát az jelenti, hogy nagyon apró ostyadarabok vannak a csokiban (az ostya aránya 2%), amitől picit ropogós lesz.

Namármost jó ha tudjátok, hogy már elmúltam 30, azaz van némi élettapasztalatom, főleg csokizabálás terén, ezért nem lehet könnyen elvarázsolni. De túl vagyok már az ínyenc korszakon is, azaz nem esek hasra attól, ha a kakaótartalom 99%. Öreg vagyok, elkoptak az ízlelőbimbóim, tehát különleges ízekre vágyok, amelyek valami újat tudnak mutatni. És erre régen volt már képes csoki, a csoda pedig ezúttal is elmaradt.

Banánhajó: A banánhoz nyilván semmi köze, tipikusan azt a retrós banán ízvilágot nyújtja.

Eper torta: Ez se látott epret, ugyanazt tudom róla elmondani, mint a banánosról.

Rigó Jancsi: Kakaós krémes. Pont a sütemény lényege, a cukormentesség hiányzik belőle.

Tejes kávé: Na egyedül ennek van a kávé miatt erősen karakteresebb íze, de ilyet is ettünk már ezerszer korábban.

Tiramisu: Ez a kávéíz teljesen hiányzott a tiramisuból anélkül pedig csak egy random édes krém.

Túrógombóc: Talán messziről érezhető rajta a citromos túró íze, de inkább citrom, mint túró, és inkább semmilyen, mint citrom.

2011-es írás. Azóta már csak tölcséres teszkó fagyit eszek. Olcsó, hideg és a tölcsér alja tömör csoki...

Az ötletet a méltán népszerű Városban blog adta, keljünk hát útra, és a nagy nyári melegben nyaljuk végig a fagyisokat.
Persze az értékelés szubjektív, a mintavételezés egyszeri, véletlenszerű. Sok jó fagyit ettünk, de a mániám az, hogy az étel legyen FINOM, amit ha megkóstolsz, kikerekedik a szemed és azt mondod: mmm...

Először is ott van a Gelarto Rosa, ami igazából nem volt kiemelkedően jó, de egyedi formája miatt élmény nyelvvel deformálni :)

Negatívumként az egyetlen igazi olasz fagyizóként emlegetett Artigiana Gelatit hoznám fel, ahol mindennek műíze volt. Ennek ellenpontja a Szamos, amit mindenki leszól, pedig nem tűnt rosszabbnak a többinél - sőt, a banánjuk FINOM volt, míg az Artigianánál a banános csoki a klasszikus magyar borzalmas ízt hozta (persze ha ez volt a cél, tökéletesen sikerült). Az átlagtól eltérő volt még a Daubner, ahol még egy eperfagyiba is annyi cukrot tettek, ami már nálam is sok volt, pedig ilyet én még nem mondtam :)

És végül, az abszolút győztes a Vári cukrászda, ahol egyrészt több remek íz is szerepel (körte-ánizs rulez), másrészt pedig náluk volt messze a legnagyobb választék. A hely maga sajnos a Daubnerhez hasonlóan nagyon rossz környéken van, a tömegtől nem lehet rendesen megfontolni, mit is kérjünk, és az épület két forgalmas út kereszteződésében van.
Szokatlan szolgáltatásnak tűnhet, de támogatom: akár végig is lehet kóstolni az összes ízt, mielőtt megvennéd. Amikor augusztusban ott jártam, még egy szelet dinnyét is kaptam a fagyi mellé. Ízben, extrákban, választékban tehát verhetetlen, árban pedig nem olcsó, de nem is a legdrágább: egy gömb legutóbb 250 Forint volt.