2011-es írás. Azóta már csak tölcséres teszkó fagyit eszek. Olcsó, hideg és a tölcsér alja tömör csoki...

Az ötletet a méltán népszerű Városban blog adta, keljünk hát útra, és a nagy nyári melegben nyaljuk végig a fagyisokat.
Persze az értékelés szubjektív, a mintavételezés egyszeri, véletlenszerű. Sok jó fagyit ettünk, de a mániám az, hogy az étel legyen FINOM, amit ha megkóstolsz, kikerekedik a szemed és azt mondod: mmm...

Először is ott van a Gelarto Rosa, ami igazából nem volt kiemelkedően jó, de egyedi formája miatt élmény nyelvvel deformálni :)

Negatívumként az egyetlen igazi olasz fagyizóként emlegetett Artigiana Gelatit hoznám fel, ahol mindennek műíze volt. Ennek ellenpontja a Szamos, amit mindenki leszól, pedig nem tűnt rosszabbnak a többinél - sőt, a banánjuk FINOM volt, míg az Artigianánál a banános csoki a klasszikus magyar borzalmas ízt hozta (persze ha ez volt a cél, tökéletesen sikerült). Az átlagtól eltérő volt még a Daubner, ahol még egy eperfagyiba is annyi cukrot tettek, ami már nálam is sok volt, pedig ilyet én még nem mondtam :)

És végül, az abszolút győztes a Vári cukrászda, ahol egyrészt több remek íz is szerepel (körte-ánizs rulez), másrészt pedig náluk volt messze a legnagyobb választék. A hely maga sajnos a Daubnerhez hasonlóan nagyon rossz környéken van, a tömegtől nem lehet rendesen megfontolni, mit is kérjünk, és az épület két forgalmas út kereszteződésében van.
Szokatlan szolgáltatásnak tűnhet, de támogatom: akár végig is lehet kóstolni az összes ízt, mielőtt megvennéd. Amikor augusztusban ott jártam, még egy szelet dinnyét is kaptam a fagyi mellé. Ízben, extrákban, választékban tehát verhetetlen, árban pedig nem olcsó, de nem is a legdrágább: egy gömb legutóbb 250 Forint volt.