2011, a gasztronómia éve - legalábbis az én életemben. A hely azóta már megszűnt sajnos.

Bevezetésképpen szeretnék indokolni, mentegetőzni, magyarázni.

Az indok: Egyrészt szeretnék magamnak emlékeztetőt írni, nehogy elvesszek a sok élmény között. Másfelől pedig sokmindenről nem találtam bejegyzést, gondoltam én is kisebb segtíséget nyújthatok érdeklődőknek.

A mentség: Mielőtt bárki véresszájúan és jogosan leidiótázna, előrebocsátom, hogy természetesen erősen szubjektív a kritika, ráadásul teljesen hiányzik belőlem az előzetes tapasztalat (no meg a hozzáértés.)

A magyarázat: Idáig abszolut igénytelen - vagy inkább minimál igényű - voltam az élet minden terén. Részben mert hiányzott az indíttatás, részben mert nagyszüleim mindig arról papoltak, milyen szegények voltak világ életükben, így aztán a szükségesnél drágább dolgokat erkölcsileg elítélendőnek tartottam (minek a Costesben 8 000 forintot fizetni egy menüért, amikor párszáz forintból is meg lehet oldani az ebédet, másoknak meg ennyi pénzük sincs?). Azzal változott meg a helyzet, hogy feleségül vettem egy külföldit, akinek az ország legjobb arcát akartam megmutatni, ezért elkezdtem utánajárni a dolgoknak, és feltárult előttem egy új világ.

És akkor az U26, ami lényegében az első jónak tartott étterem volt, ahová elmentem enni, eleddig csak a hagyományos éttermekben fordultam meg - mit mondjak, nem is tudtam, hogy egy étel lehet finom...

A hely maga a Nyugati téri lepratelep oázisában, az Eiffel téren van. Az étterem koncepciója meglehetősen fura, a Telenor reklámkampányának része. Kívül kellemes kiülős hely, belül viszont éjszakai bárszerű szórakozóhely és egybenyílik egy Telenor ügyfélszolgálattal...

Dehát enni mentünk oda, nem akadunk fenn ilyesmin. Feleségem tonhalsalátát (parmezánnal és croutonnal) kért, én savanyított karfiollevest. Hát beszartam. Igazából ezt is vártam, azaz hogy valami finomat egyek, de így is olyasmi volt az élmény, mint egy első orgazmus. Ezek után normál étterembe már nem mehetek többet. Persze tökéletes nem volt, a karfiol ízét spec nem éreztem, és az ízlésemhez képest sok volt benne a petrezselyem, de ez legyen a legnagyobb bajom az életben. A feleségem előétele hasonlóan kiválóra sikeredett, de nem akartam előle elenni, így nem tudtam belemerülni az ő étkébe.

A főfogás ezek után csalódás volt. Feleségem halpogácsája és az én krumplis tésztám is egy gyengébb napi menzára emlékeztetett ízre. A krumplis tészta alapvetően azért kreatívan volt elkészítve, alul pici hagymaréteg, középen a tészta, felül uborkasaláta, mindez leöntve krumplis-paprikás szósszal. Igazából ez utóbbi tette tönkre az egészet, túl fűszeres volt, csak a sót és paprikát éreztem rajta.

A desszert szerencsére ismét kiváló volt, feleségem részéről csoki-szilva fagyi, részemről krémes muscovádóval. (Ez utóbbinak utána kellett néznem, afféle barna cukor). A krémes a hagyományos krémestől elsősorban tésztájában tért el, édesebb és ropogósabb volt (karamell?).

Egy menü ára 1 500 forint (2011 végén), két fogás esetén picivel kevesebb; az ital ára nem több, mint máshol. Kb. ugyanennyi egy menü egy gyorsétteremben. Jóllakni nem fogsz, de ennyiért finomat máshol nem kapsz. Az ételek változatosak, mindig van vega és halas választék is.