Az Arriba 2008-ban nyitotta meg első éttermét Budapesten, azóta még kettő másik nyílt. A koncepció mexikói gyorsétterem. Nem az egyetlen, de be lehet ülni legalább.

A kiszolgálás gyorséttermi és személyre szabott, azaz beállsz a sorba, elmondod, milyen típusú ételt szeretnél és hogy mit rakjanak bele, majd fizetsz. Az ételek egy része azonnal elkészül, másokért várni kell, csak ezt elfelejtette közölni velem a pultos lány és úgy kellett kiszedni belőle minden infót, szóval nem volt túl segítőkész. A másik dolog, amit utálok, a személyre szabott étel, azaz amikor várja hogy mondjam, mit tegyek bele. Egy törzsvendégnek ez nem okoz gondot, de én mégis honnan a faszombol tudjam, hogy mi kell egy burritoba, főleg ha még ki sincs írva, hogy melyik kondérban milyen összetevő van? (Ezzel kapcsolatban egy Subwayes csaj volt messze a legrosszabb élményem, de az egy másik történet.) Szóval fizetsz, leülsz, eszel vagy vársz, amíg kihozzák az időigényesebb rendelésedet, de elég hamar kihozták.

A rendelőpult kialakítása nem a legkényelmesebb, de a hely dizájnja amúgy rendben van, afféle kopottas mexikói benyomást kelt a színeivel és mesterkélten romos külsejével. A háttérben szóló zene lehetett volna mexikói a teljes hangulat kedvéért.

Az étel maga csalódás volt, pont olyan íze volt, mint amilyennek kinéz az étel, gyakorlatilag egy az egyben gyros. A választék nem túl nagy, de nem is kell egy gyorsétteremnél több, csak eléggé egyformák, gyakorlatilag csak a tészta van egy kicsit máshogy hajtogatva. Szintén lehetett volna változatosabb az italkínálat, csupán egyféle mexikói ital elérhető a szokásos kóla-satöbbi mellett.

Kissé drágább a bevett gyorséttermeknél, de azt meg kell hagyni, hogy a burrito amit kértem, elég emberes méretű és súlyú volt. Egyszer el lehet menni, de nem éri meg. Nem tudom elképzelni, hogy valakinek jobban bejönne a gyrosnál, ami majdnem ugyanolyan jellegű étel.